Az elmúlt évek egyik legmeghatározóbb eseménye kétségtelenül a COVID–19 járvány volt. Bár a felnőttek világát is felforgatta, talán kevesebb szó esett arról, milyen nyomot hagyott a kisgyermekek fejlődésén. A bezártság, a közösségi élmények hiánya, az online kapcsolatok térnyerése olyan új helyzetet teremtett, amelyre sem a gyerekek, sem a szülők nem lehettek felkészülve.
Az elmúlt évek egyik legmeghatározóbb eseménye kétségtelenül a COVID–19 járvány volt. Bár a felnőttek világát is felforgatta, talán kevesebb szó esett arról, milyen nyomot hagyott a kisgyermekek fejlődésén. A bezártság, a közösségi élmények hiánya, az online kapcsolatok térnyerése olyan új helyzetet teremtett, amelyre sem a gyerekek, sem a szülők nem lehettek felkészülve.
Minden gyermek egyedi. Másként gondolkodik, másként érez, és más ütemben fejlődik. Van, aki hamarabb beszél, van, aki később kezd el írni-olvasni. Van, aki csendesebb, figyelmesebb, mások mozgékonyak, sőt sokszor „szétszórtak”. De vajon mikor van szükség egyéni fejlesztésre? Miért nem működik mindenkinél ugyanaz a módszer? És hogyan lehet jól támogatni egy gyermeket a saját útján?
Sok szülő bizonytalan abban, hogy a játék valóban elegendő-e ahhoz, hogy gyermeke felkészüljön az iskolai kihívásokra. Vajon csak akkor tanul a gyerek, ha ceruzát tart a kezében, és feladatlapokat old meg? Vagy lehet, hogy a játék és a mozgás is ugyanolyan hatékony eszköz a tanuláshoz? A válasz egyértelmű: a játék az egyik legtermészetesebb és legnagyobb hatású tanulási forma kisgyermekkorban.
A közösségbe való beilleszkedés elengedhetetlenül fontos eleme a sikeres iskolai teljesítménynek, ezért fontos, hogy kiemelten támogassuk már egészen kicsi kortól azokat a gyerekeket, akiknek a szociális készségei nem teszik lehetővé, hogy társaikkal könnyedén kapcsolódni tudjanak. A beilleszkedési problémák mögött megbúvó okok szerteágazóak, nem mindig egyértelműek. A tünetek között megjelenhet szorongás, félénkség vagy akár agresszió és … Olvass tovább
Az óvodás évek vége felé sok szülőben merül fel a kérdés: vajon iskolaérett-e már a gyermekem? Mikor van itt az ideje az iskolakezdésnek, és hogyan tudhatom meg, hogy a gyerekem valóban készen áll-e?
Sok szülő tapasztalja, hogy gyermeke nehezen koncentrál, gyakran elkalandozik, nem képes huzamosabb ideig figyelni egy feladatra vagy meghallgatni egy teljes mesét. De vajon ez figyelemzavar, vagy csak az életkori sajátosságok természetes része? Hol a határ a „még normális” és a „már problémás” között?
